December elején Andi lelkigyakorlaton vett részt egy budai szerzetesrendnél. Teljesen véletlenül vette észre, hogy az épület mögött egy kis domb árnyékában öreg kutya van kikötve egy földbe döngölt oszlopra helyezett láncra. Kutyaház híján egy fagyott pokrócon feküdt. Nem volt semmi, ami alá behúzódhatott volna.

Annyira megsajnálta szegényt ahogy ott didergett magányosan, hogy egyből azzal hívott fel: Segítenünk kell!

Az egész másnapot az Internet előtt töltöttük, ahol sikerült is találnunk egy nagyon masszív, nagy és kényelmes kutyaházat.

Andi feladata volt beszélni a papokkal, hogy fogadják el a segítségünket és cserébe becsüljék meg jobban a kutyát.

Ahelyett, hogy a saját családunknak rohangáltunk volna karácsonyi ajándékokért, december 21-én elindultunk Soroksárra kutyaházat venni.

A legnagyobb forgalmi dugók közepette kievickéltünk, mire kiderült: a kutyaház nem fér be a kocsiba.

A nem túl kedves eladók ráadásul közölték, vagy aznap elvisszük az árut, vagy ők már holnaptól bezárnak 2 hétre.

Teljesen letaglózva álltunk ott a mínuszokban és tanácstalanok voltunk.

Pörgött az agyunk, mit is tehetnénk. Természetesen átfutott a kósza gondolat, ez nem akar sikerülni, adjuk inkább fel, de hát szegény kutya ott fekszik a fagyba, nem tehetjük meg hogy még mi is cserben hagyjuk.

Angyali suhintásként jött az ötlet, menjünk vissza a szerzetesekhez, hátha nekik van ötletük egy nagyobb autó kölcsönvételére. Visszakocsikáztunk a karácsonyi dugóban Budára és egyből kiszúrtunk egy kisbuszt a parkolójukban.

 

A papok éppen ebédeltek de én olyan mérges voltam, hogy legszívesebben ordítottam volna: mi kiloholjuk a belünket is karácsony előtt 3 nappal, szegény kutya megfagy odakint ők meg idebent a melegben fiesztáznak. Hogy bánhatnak pont papok így egy állattal, Visszafojtott dühvel kezdtem el beszélgetni velük és rá kellett döbbennem, ők nem direkt bánnak így a kutyussal, egyszerűen csak nem gondoltak bele hogy ez neki így nem jó és talán lennének szükségletei is.

 

Rájöttem, hogy nem szabad rájuk haragudni, hiszen nem gonoszságból, rosszindulatból viselkedtek így a kutyával, egyszerűen más kultúrából jöttek, máshogy gondolnak az állatokra. Meg kell nekik mutatni, hogy mi a jó a kutyának.

Beszélgetésünkkel sikerült rávilágítanom az alapvető dolgokra így elkezdtek karácsonyi angyaloknak hívni minket akik az ő kutyájuknak kutyaházat hoznak karácsonyra.

 

Az ebéd után két pap társaságában elindultunk a kisbusszal a kutyaházért. Az út alatt végig beszélgettünk, megbizonyosodtunk arról, hogy nagyon szeretik ők Zsákot (megtudtuk, hogy ez a kutyus neve, mivel kölyökkorában egy zsákban hozták a papoknak ajándékba), hetente többször lekötik a láncról. Sőt, ígéretet kaptunk tőlük, hogy újévi fogadalomként valamelyikük minden nap sétálni fog a kutyával és szeretettel várnak minket bármikor, hogy erről megbizonyosodjunk.

Felpakoltuk a kutyaházat, a visszafelé úton még egy nyári rendezvényre is meghívást kaptunk, egy grillpartira, ahol Zsákkal együtt várnak minket.

 

Megérkeztünk a házzal és a legnagyobb meglepetésemre, az egyik pap azt javasolta, hogy ne oda tegyük a házat, ahol eddig a kutya helye volt, a kert végében, hanem közvetlenül az ajtó mellé, ahol szinte 5-10 perc rendszerességgel járkálnak, így Zsák folyamatosan kapcsolatban lesz az emberekkel, nem fogja annyira egyedül érezni magát.

 

 

Így az ajtó mellé tettük a házat, kibéleltük szalmával, amit egy lovardából kunyeráltunk. Zsák körbeszaglászta, majd megjelölte és boldogan feküdt bele a szalmába, az új kis házába.

A papok még behívtak minket egy kis teára és süteményre, odahívták a házban lévő papokat és apácákat és lelkesen mesélték, hogy Zsák házat kapott a karácsonyi angyalkáktól. Majd megjelent a szerzetesrend vezetője, aki egy ajándékcsomagot is adott nekünk köszönetképpen.

Kérték, hogy csináljunk fotókat, ami örök emlék lesz nekik erről a szép napról.

 

Azóta levelet is kaptunk tőlük:

 

Kedves Andrea és Zsuzsi

Igen nagyon nagy ajándék és meglepetés volt számunkra a kutyaház.
Nagyon szépen köszönjünk a szép ajándékot, Isten fizessen meg nektek.

Áldott karácsonyt kívánok nektek és a szeretteiteknek.

Isten áldjon
          

“Let your religion be less of a theory and more of a love affair:”
(Chesterton)

Ez egy igazi sikertörténet, hisz nem csak egy kutyának tettük elviselhetőbbé a hideg téli éjszakákat, de úgy érzem a visszajelzésekből, hogy ezzel a tettünkkel a papok gondolkodását is megváltoztattuk. Úgy érzem, a beszélgetésünk hatására máshogy gondolnak Zsákra, máshogy gondolnak a kutyákra.

 

Nagyon boldog vagyok, mert bebizonyosodott, hogy nem reménytelen megváltoztatni az emberek viselkedését és gondolkodását, azzal, hogy jó példát mutatunk, hogy rávilágítunk, az életet tisztelni kell, még ha az csak egy állaté is.