Hébe-hóba feltűnt oldalunkon Pumukli, a fájós lábú bozontos kutyusunk, de igazi híradás még nem esett róla. Akik már nem is emlékeznek rá, ő az a kutya, aki 2 évig élt az erdőben remeteként és annyira félt az emberektől, hogy még 50 méterre sem engedte magát megközelíteni. Szilágyi Anikónak és a Mancs Rancsnak hála sikerült befogni őt, így került gondozásunkba.
No de miért is nem hirdettük oly sokáig, mint gazdikereső kutyus? Mert sajnos Pumi, mikor hozzánk került nemcsak babéziás volt, hanem a lába is el volt törve. Megröntgeneztettük és kiderült, olyan csúnya gyulladásos könyöktörése van, hogy valójában amputálni kéne a lábát. Miközben lehúztuk lábáról a gyulladást és szedi a porcregenerálókat és csonterősítőket, orvostól orvosig jártunk, hogy más megoldást találjunk. Olyan megoldást kerestünk, ami a lehető legkevesebb fájdalmat és szenvedést jelenti Pumi számára. Sajnos a végleges megoldás csak az amputálás lenne, amit mindenképp el akartunk kerülni. Végül Dr. Makai Péter ortopéd szakorvos vállalta, hogy egy adott pozícióban fémmel összerögzíti Pumi lábát és elég nagy esélyünk van rá, hogy használni fogja azt. Ha használja, elkerülhető hogy Pumukli három lábon élje le életét!
Már csak alig pár nap van hátra a műtétig, nagyon izgulunk! Reméljük, minden rendben zajlik majd és Pumikánk végre fájdalom nélkül ugrándozhat mind a négy lábán és nemsokára ő is elkezdheti keresni a nagy Ő-t 😉